Válassz egyszerű, tiszta szerkezetű történeteket bonyolult cselekmény helyett, mert a tábortűz körüli hallgatók nem tudnak visszaolvasni egy zavaros részt úgy, ahogy egy könyvvel tehetnék, és a nehezen követhető történet gyorsan elveszíti a csoport figyelmét. Feszült pillanatokban halkítsd le a hangod és lassíts, ahelyett hogy átrohannál rajtuk, mert egy hirtelen csend sokkal hatékonyabban vonzza be a hallgatókat, mint a hangerő, és a tempó jobban szabályozza a feszültséget, mint önmagában a szóválasztás. Tartsd a szemkontaktust úgy, hogy végignézed az egész kört, ahelyett hogy egy hallgatót vagy a tüzet bámulnád, mert az, hogy mindenkit bevonsz a tekinteteddel, az egész csoportnak azt az érzést adja, hogy a történet közvetlenül nekik szól. Hagyj egy csendes pillanatot egy csattanó vagy fordulat után, ahelyett hogy azonnal továbbmennél, mert ez a szünet hagyja, hogy a pillanat leülepedjen, és időt ad a hallgatóknak, hogy reagáljanak, mielőtt a történet folytatódik. Ismerd a befejezésedet, mielőtt elkezdenéd, ahelyett hogy útközben rögtönöznéd a konklúziót, mert egy történet, amely tiszta megoldás nélkül elhal, elégedetlenül hagyja a hallgatókat, még ha minden előtte magával ragadó is volt. Igazítsd a ijesztő tartalmat a legfiatalabb, ne a legidősebb hallgató életkorához, mert egy tinédzsereknek enyhének tűnő történet valóban megijeszthet egy kisgyereket, és egy felzaklatott gyerek általában véget vet a mesélésnek az egész csoport számára.